Tag Archive for horusz

Karácsony – Ha Jézus nem is decemberben született akkor honnan ered ez az ünnep?

karácsonyKarácsony – advent, jézuska, karácsonyfa, ajándékozás – a legelterjedtebb hagyomány és hitvilág amit az emberek kérdezés nélkül követnek, bevesznek az életükbe és megünneplik. De mégis mi az eredete, mi az amit szinte senki se kérdőjelez meg, nem is vizsgálja meg, honnan ered, csupán lenyeli és követi a tömeget? Jézus egyértelműen nem decemberben született, és a karácsonynak semmi köze a bibliához, a Biblia nem szólít fel Jézus születésének ünneplésére! Akkor mit ünnepeltetnek velünk karácsonykor?

 

Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják. 2 Tim 4.4  Biblia

Az egyik legjobban felépített paradigma, és hiedelem, amit az emberek gondolkodásába beültettek az évszázadok során, az hogy a karácsony Jézus születésének ünnepe, és hogy ez a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe. Bármennyire és fájó vagy sokaknak felháborító, ha az ember egy ilyen dogmát megkérdőjelez, de ha az élet minden területén igyekszünk az igazságot megtalálni és követni, akkor nem szabad olyan területet hagyni, ahol az elménk nem az igazságot ismeri, hanem azt amit beleültettek az elméjébe! Ha te elkötelezett vagy az igazság felé, és tisztán akarod tartani az elméd, hogy ne mások irányítsanak és mondják meg, miben kell hinned akkor, olvasd el ezt a cikket!

Rengeteg ember eteti a gyerekeit ezzel a vallásos ostobasággal, hogy jézuska hozza az ajándékot. Aztán, ahogy felnő a gyerek és rájön hogy nincs mikulás, nem a télapó hozza az ajándékot december 6-án, arra is ráfog jönni, hogy karácsonykor se jézuska hozza az ajándékot! És mikulással együtt jézuskát is kifogja dobni a hitrendszeréből, mihelyt teheti, anélkül, hogy megismerte volna az élő és hatalmas Jézus Krisztust, akinek beszédére építhetné az életét, és boldog sikeres ember lehetne!

A vallás kiöli az emberekből a hitet és az élő Isten, Jézus Krisztus, a Szent Szellem és a Biblia iránti szomjat és vágyat, és ezért üresek a templomok év közben, viszont óriási tömegeket vonz  a keleti világnézet, a buddhista gondolatvilág, a spirituális irányzatok, a Titok és a misztika! Az erőt a bölcsességet a spirituális világosságot nem Jézusban keresik az emberek, nem a Bibliában hanem valami homályos Univerzumban. Ezek a vallásos ünnepek ezt érik el!

A karácsony ettől még lehet a szeretet ünnepe, lehetünk többet ilyenkor a családdal, kifejezhetjük jobban a szeretetünket, megajándékozhatjuk egymást! De tisztáznunk kell, az igazságot, A karácsonynak semmi bibliai alapja nincs, a karácsony nem Jézus születésének az ünnepe, egyszerűen például azért mert egy biztos, Jézus nem decemberben született!

Bár a Bibliában nem szerepel egyértelműen Jézus születésének dátuma, mégis a rendelkezésre álló adatok alapján hozzávetőlegesen megállapíthatjuk az időpontot. Több okunk is van, hogy azt higgyük, Jézus valamikor az ősz folyamán született (vannak, akik szerint ez a Sátoros ünnep idején történhetett). Az alábbiakban az erre vonatkozó bizonyítékokat próbáljuk majd sorra megvizsgálni.

Bemerítő (Keresztelő) János születésének legvalószínűbb időpontja a zsidó naptár szerinti Sziván hónap (május-június). Az ezt alátámasztó bizonyítékok a következők:

János apja lévita volt, aki templomi szolgálatot töltött be akkor, amikor az angyal elmondta neki, hogy gyermeke fog születni. Zakariás Abijah csoportjához tartozott (Lk 1:5). 

Az 1Krón 24:1-19 beszámol arról, hogy Áron leszármazottait 24 csoportra osztották, hogy részt vegyenek a templomi szolgálatokban. Az 1Krón 24:10-ből pedig megtudhatjuk, hogy Abijah csoportja a nyolcadik volt a sorban, hogy a templomi szolgálatot végezze. A csoportok körforgása Niszán hónap (a szent év első hónapja) első szombatján kezdődött. Azonban a pászka ünnepén, valamint pünkösdkor minden csoportnak szolgálatba kellett állnia egyszerre a Templomban, így ezen a két héten minden lévita Jeruzsálemben volt. Ha ehhez a két héthez még hozzáadjuk azt a nyolc hetet, amelyen Zakariás csoportjára került a templomi szolgálat sora, Niszán kezdete után a tizedik hétnél tartunk az évben. 

A szövegből megtudhatjuk, hogy miután letelt Zakariás templomi szolgálatának az ideje Sziván havában (a szolgálata Sziván második szombatján kezdődött), azonnal hazament, és nem sokkal ez után a felesége, Erzsébet teherbe esett (ennek legvalószínűbb időpontja Sziván hónap harmadik szombatja után nem sokkal).

Ennek következtében Bemerítő János születésének legvalószínűbb időpontja Niszán hónapja lehetett. (Ezt a nézetet támasztja alá még egy nem perdöntő bizonyíték: Jézus úgy utalt Jánosra, mint a megprófétált Illés eljövetelére [Mt 17:10-13, Lk 1:17]. A zsidó hagyomány szerint a pászkavacsora (széder) alkalmával egy pohár bort elkülönítenek, hogy azzal jelezzék Illés eljövetelét.)

Jézus Krisztus születésének legvalószínűbb időpontja a zsidó naptár szerinti Tisri hónap (augusztus-szeptember). Az ezt alátámasztó bizonyítékok a következők: 

Jézus hat hónappal Bemerítő János után fogant meg:

„Amikor Erzsébet terhessége hatodik hónapjában volt, Isten a galileai Názáret városába küldte Gábriel angyalt egy szűzhöz, aki egy József nevű férfi jegyese volt” (Lk 1:24-33).  

Ha János fogantatásának idejétől (Sziván végétől) hat hónapot számítunk, akkor Kiszlév végéhez érünk, mint Jézus fogantatásának időpontjához. (A zsidó Hanuka a fény ünnepe, amelynek első napja Kiszlév 25-e. Jézust pedig a Biblia a világ világosságának nevezi – ld. Jn 8:12).  

János születésének időpontjától (Niszán hónap 15-étől, ahogyan azt zsidó keresztények meghatározzák) hat hónapot számolunk, akkor Tisri hónap 15-éhez jutunk el, amely a mi naptárunk szerinti szeptember 14-ének felel meg. (Ha valóban Niszán 15-én született, akkor a körülmetélésének ideje egy különleges gyülekezeti napra esett a zsidók számára [3Móz 23:39], amikor éppen befejezik a Tóra olvasását, és újra kezdik az 1Mózessel. Ez az alkalom a Tóra „beteljesedése”. Ha erre a napra esett Jézus körülmetélése, ez is jelzi, milyen speciális módon teljesíti ő be a Törvényt.)

Az eddigiekből is világosan látható, hogy Jézus születésnapja nem december 25-e, hanem sokkal inkább Tisri 15-e (szeptember 14). Ha a pontos dátum (nap) meghatározásával kapcsolatban vannak is aggályai némelyeknek, azzal kapcsolatban nem lehetnek, hogy a Biblia az őszi, szeptemberi születést támasztja alá.  

Tudjuk, hogy Jézus harminc éves volt, amikor a szolgálatát elkezdte (Lk 3:23). A legtöbb bibliamagyarázó szerint munkássága 3 és ½ évig tartott. Ha a kivégzésétől (pászka ünnepe) Niszán hónapban) visszaszámolunk hat hónapot, akkor is megkapjuk a születése hónapját, ami nem más, mint Tisri.

Noha a Biblia nem tárja fel, hogy pontosan mikor született Jézus, említ két olyan eseményt, mely a születésekor történt. Ezekből sokan arra a következtetésre jutottak, hogy nem december 25-én született.

Nem télen született

  1. A népszámlálás. Nem sokkal Jézus születése előtt Augustus császár elrendelte, hogy „”az egész lakott földet írják össze””. A parancs úgy szólt, hogy „”ki-ki a maga városába”” menjen, ami azzal járt, hogy az embereknek egy hetet vagy még több időt is utazással kellett tölteniük (Lukács 2:1–3). Ennek a rendeletnek, mely valószínűleg az adóztatás és a sorozás miatt született, az évnek egyetlen időszakában sem örültek volna az emberek, de azt különösen nehéz elképzelni, hogy a császár még azzal is ingerelte volna az alattvalóit, hogy a hideg téli időben kényszeríti őket a hosszú útra.

 

  1. A bárányok. A pásztorok „”a szabad ég alatt tartózkodtak, és felváltva őrködtek éjjel a nyájaik mellett”” (Lukács 2:8). Egy könyv megjegyzi, hogy a nyájak „”a pászkát megelőző héttől””, vagyis március második felétől november közepéig voltak kint. Hozzáteszi: „”fedél alatt töltötték a telet; már ebből is látható, hogy a karácsony hagyományos, téli időpontja aligha lehet helyes, mivel az evangélium azt mondja, hogy a pásztorok a mezőn voltak”” (Daily Life in the Time of Jesus).

Kora ősszel

Nagyjából megbecsülhetjük, hogy mikor született Jézus, ha visszaszámolunk a halálától, mely i. sz. 33 pászkáján, niszán hónap 14-én következett be (János 19:14–16). Jézus mintegy 30 éves volt, amikor megkezdte három és fél éves szolgálatát. Mindebből következik, hogy i. e. 2-ben született, kora ősszel (Lukács 3:23).

Mi is a karácsony?

Az ünnep 325 és 335 között keletkezett Rómában. Célja az volt, hogy lezárja a Jézus Krisztussal kapcsolatos vitákat és népszerűsítse a niceai zsinat határozatát, amely szerint Jézus Isten és ember egy személyben. Az ünnep napjának kiválasztása sok problémát okozott, mivel ebben az időben számos nézet létezett Jézus születésének időpontját illetően. Egyesek szerint 20-án, mások szerint április 18-án vagy 19-én, ismét mások szerint November 25-én vagy január 6-án született Jézus. A választás mégis December 25- ikére esett, hogy ellensúlyozzák a “Sol invictis” (legyőzhetetlen nap) pogány ünnepét. Így bevezették Krisztusnak a “Sol Salutisnak” (az üdvösség napjának) ünnepét. Jézus születésének ünnepe új tartalmat kapott és a húsvéti böjthöz hasonlóan, előkészületi időt csatoltak az ünnephez (lásd Advent).

Eredetileg a december 25.-e Mithrasz Nap Isten emlékére megült Sol Invictus (Legyőzhetetlen Nap), ugyanis ebben az időben van a téli napéj forduló, amikor a nappalok hosszabbodása elkezdődik. A “Legyőzhetetlen Napnak” hívták, ugyanis az éjszaka felett ezen a napon győzedelmeskedik a nappal. Ezt a napot ünnepelték a rómaiak, mint a Nap Isten születésnapját. Ez az ünnepnap bírt az egyik legnagyobb pogány befolyással a IV. század elején a birodalomban.

ANYA és gyermeke- az anya Isten kultusza jelenik meg a katolicizmusban is.

 

December 25.-én a pogány Rómában Circus Maximusban nagyszabású kocsiversenyekkel szórakoztatták a tömegeket – látványos az égbolton vágtázó napisten mítoszának megjelenítése volt. Ez lett átalakítva a betlehemi színjátékokká. Az ajándékozás a kezdetektől ismert, előzménye a pogány római újévi ajándék volt. A római világban a Saturnália a vidámság, és ajándékozás napja volt. Ekkor feldíszítették zöld növényekkel a házakat, és világító lámpákat helyeztek el. A gyerekeknek, és szegényeknek ajándékokat adtak, és áldozati lakomákon hódoltak a Napistennek.A karácsony december 25.-i megünneplése mellett a Niceai zsinaton iu. 325-ben döntöttek, hogy a „legyőzhetetlen nap” napja a napisten születésnapja legyen a Jézus Krisztus születésnapja.

 

A Nagy Konstantin által összehívott Niceai zsinaton a császár, mint Pontifex Maximus képviselte magát övé volt a végső döntés. A kompromisszumokra kész elvilágiasodott egyház, kész volt mindent megtenni, hogy államvallássá, és uralkodó egyházzá legyen. Ennek érdekében kész volt a pogány ünnepekre ráülni, és átértelmezni nem foglalkozva azzal a ténnyel, hogy ezek által különböző hazugságokat, és pogány ünnepnapokat építenek be a hitrendszerükbe, és ez által a pogány ünnepek tovább vivői, és fenntartói, és megőrzői lesznek. A niceai zsinaton lett a bibliai hét hetedik napjából, a szombatból, a pogány napisten heti ünnepnapja a vasárnap a pihenőnap, és a hetedik nap. A IV. században keleten is meghonosodott a karácsony, mert Honorius Arkadius államilag kötelezővé tette. Antiokiában 380 körül, Alexandriában 430 körül kezdik el ünnepelni. A karácsony átvétele a nagy ellenállás miatt Jeruzsálemben tartott legtovább, még a keresztények között is. Az V. századtól a katolikus liturgiában beveszik az előkészület idejét, az adventet, amihez rengeteg pogány népszokás kapcsolódik. Az egyház igazi célja az adventtel, hogy tovább erősítse a karácsony vallási jelentőségét. Semelyik más ünnepnek nincs ilyen előkészületi, és várakozási ideje.

 

Az apostolok hagyományaitól elhajolt egyház, amikor államvallás lett Nagy Konstantin idején, még gyorsabbá lett a teológiai, és erkölcsi romlása. Már elsősorban nem a pogányok felé történő evangelizálás útján akart lelkeket nyerni, hanem a császári törvényeken keresztül, amelyeket kötelező, vagy ajánlatos volt megtartani. Ekkor döntöttek úgy, az elhajolt keresztény vezetők, hogy a Legyőzhetetlen Nap napja Mithras születés napja legyen ezután Jézus születésnapja. Mivel így nem ünnepelhetik Mithrasz születés napját a pogányok hivatalosan, hanem mint Jézus születés napját. Sok teológusnak is ez a véleménye. Azért is lehet ennek alapja, mert korábbi feljegyzések a karácsonyról, és annak megünnepléséről nincsenek, és maguk az apostolok sem ünnepelték Jézus születésnapját, legfőképpen nem a “Legyőzhetetlen Nap” napján, vagy éppen Mithrasz születés napján a karácsonyt december 25.-ét. Erről az újszövetségben sem az apostolok közvetlen tanítványainál semmilyen utalások nincsenek.

A téli napforduló a különböző népeknél hagyományosan a napistenség születésének volt az ünnepe. Kultusza többnyire szorosan összekapcsolódott az anyaistennő erőteljes tiszteletével. Ez figyelhető meg már az ókori Babilónban is. Egyiptomban Hóruszként tisztelték, akit minden év téli napfordulójakor az örök szűz, Ízisz szült meg.
Vonásait a keresztény “kisjézus” vette föl, aki minden esztendőben kisdedként jelenik meg ott, ahol várják. Hiszen fontos funkciója van. Ő hozza a karácsonyfát és az ajándékokat.

 Hóruszhoz hasonlóan minden évben kisdedként pihen meg anyja karjaiban, s a különböző korszakokban ebben a formában jelent meg híres katolikus szenteknek. Páduai Szent Antalnak, a híres ferences szentnek például annyira valóságosan, hogy karjaiba is vehette a kisjézust, s épp e nagy csoda miatt ábrázolják templomi szobrain mindmáig kisdeddel a kezében. A kisjézus pontosabb azonosítása végett annyit mindenképp érdemes megjegyezni, hogy a Bibliában két teljesen megegyező leírás is olvasható a feltámadás és mennybemenetel utáni Jézusról. János apostol és a mártírhalált halt István egyaránt dicsőséges testben lévő erőteljes férfiként látták Jézust az Atya jobbján.

A hatalmas, erős és győztes feltámadt Jézust,erőtlen kis csecsemőként bemutatni és ünnepeltetni, annak érdeke aki egy ilyen erőtlen kis istenkét akar az emberek fejébe ültetni, ahelyett a Jézus helyett akiről a Biblia azt mondja, hogy neve előtt minden térd meghajol, és aki azért jött hogy az ördög minden munkáját lerontsa, megszabadítsa az embereket, és meggyógyítsa őket!

Karácsonyi ajándékozás

Sokakban talán föl sem merül, hogy miért éppen karácsonykor érzik úgy az emberek, hogy az év minden más ajándékozását mennyiségben és értékben egyaránt sokszorosan felülmúlva kellene megajándékozni egymást? Miért nem történik ez újévkor, húsvétkor, vagy éppen pünkösdkor?

Az ősi szaturnáliák ismerete nélkül nehezen találnánk magyarázatot a kérdésre. Ez esetben is a Római Birodalom egyik fontos kultikus ünnepének szívós továbbélését látjuk. A szaturnáliát december 17-23 között ünnepelték Saturnus isten tiszteletére. A mítoszok szerint ő egykor királyként uralkodott Itáliában. Ez volt az aranykor, a bőség és a jólét háborítatlan ideje.
A szaturnáliák idején hatalmas ajándékozások folytak, elsősorban a kisgyermekek irányában, de hasonlóképp a felnőtt polgárok között is. Az emberek ajándéközönnel árasztották el egymást. Ehhez járult, hogy napokon át roskadásig megrakott asztalok körül mindenki kedvére ehetett, ihatott, lakomázhatott. Mindezzel a saturnusi aranykor bőségét igyekeztek visszaidézni egy rövid időre.

A fenyőfa

A régi germánok pogány rítusaiban valóban fontos szerepet játszott a fenyő. Az a hiedelem élt körükben, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek különösen élénk aktivitással működnek, mely ellen csak az nyújt védelmet, ha ilyenkor az ember az élet örök zöldje védelmébe a fenyőfa mellé húzódik. Mindezt jól illusztrálja a nálunk is széles körben énekelt karácsonyi dal, az O Tannenbaum szövege, melyben hiába keresnénk a legcsekélyebb keresztény utalást is, azt viszont egyértelműen bizonyítja, hogy a pogány fenyőkultusz mennyire nagy alkalmazkodó készséggel, milyen szívósan képes továbbélni napjainkban is: “Ó szép fenyő, ó jó fenyő / Ruhádtól hadd tanuljak! / Reményed és hűséged ád / Erőt minden időkön át.”

Luca széke

A karácsonyi ünnepkörhöz számos kisebb ünnep tartozik. Közös jellemzőjük, hogy a hozzájuk kapcsolódó ünnepi szokások lényegében a jóslás és varázslás különböző változatainak együttese. Legismertebbek közülük az egész magyar nyelvterületre kiterjedő Luca-napi szokások. E napon, december 13-án kezdtek a nevezetes lucaszék készítéséhez.
Különböző részeit más-más fából egy-egy nap faragták ki úgy, hogy karácsony estére elkészüljön. Az éjféli misére az illető kezében a székkel, zsebében pedig mákkal indult el a templomba.

E székről láthatta meg a falu boszorkányait.
Hazafelé viszont szaladnia kellett és szórni a mákot, mert csak azt fölszedve érhették volna utol a boszorkányok. Fedél alá jutva menekülhetett meg, s a széket azonnal el kellett égetnie.

Akkor mi az igazság?

Egyszerűen az, hogy a karácsonynak semmi köze a Bibliához, Jézushoz, csupán a hatalom eszköze volt, hogy a pogány népeket be tudja hozni a császár az egy nagy közös vallás égisze alá, hogy így könnyebb legyen uralkodni az emberek lelke felett. Ez a mai napig így van, hisz az emberek óriási többsége Isten nélkül hit nélkül él, de a decemberi időszakban mindenki egy kicsit katolikussá válik, és eljátssza a vallásost. Azonban ez az időszak nem megtérésre vezeti az embereket, csupán egy vallásos mázt vesznek fel, amiről Jézus azt mondja, hogy olyanok lesznek mint a meszelt sírok, belül tele vannak rossz dolgokkal, romlottsággal de kívűlről őrzik a látszatot!

Nem a feltámadott mindenre képes győztes Jézust imádják az emberek, hanem egy erőtlenné tett, gyenge jézuskát az istennőnek kikiáltott anyukája mellett.

A katolicizmus nem véletlenül üldözte a keresztényeket, és gyilkolta le azokat akik Bibliát mertek birtokolni, vagy olvasni. Nem véletlenül próbálta évszázadokon keresztül megakadályozni a Biblia fordítását. Ugyanis aki a Bibliát olvassa világosan be tudja azonosítani, hogy kiről ír a Biblia, milyen szervezetet fog megítélni Jézus mikor visszajön:

források:

https://infaustus.files.wordpress.com/2012/09/karacsony.pdf

https://index.hu/tudomany/til/2014/12/24/karacsonyra_jezus_nem_karacsonykor_szuletett/

https://www.jw.org/hu/bibliai-tanitasok/kerdesek/mikor-szuletett-jezus/

http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/199812/karacsony_unnepe

https://www.szatmar.ro/A_Karacsony_eredete_es_jelkepeinek_tortenete/hirek/14215